Kecskeméti Fiatalok

A globalizáció hatásai

 

Korunk egyik legégetőbb problémája a magaskultúra hanyatlása és az erre igényt tartó emberek érvényesülésének hiánya.

Miért nem olvasnak az emberek? Miért nincs igényük arra, hogy gondolkodjanak? A probléma az, hogy a globális kultúra tagjaira nem figyelnek fel, és az újfajta kommunikációs formáknak nincs meg a maga varázsa. De mikor indultunk el a lejtőn?

A globalizáció elsődleges célja, hogy a lehető legtöbb ember érdeke érvényesüljön, miközben törekednek a tömegek összes igényének kielégítésére. Legalábbis ezt hisszük. A demokrácia – már ahol ez van! – is így működik: a többség akarata győz. Márpedig a világnak mindig is elenyésző hányadát képezték az értelmiségiek. Ergo, a tudatlanság korában élünk, ahol nincs igény a magas szintű kultúrára. Egyszóval mindenre, ami tartalmaz valami igazi értéket.

Mára odáig jutottunk, hogy minden, ami a tömegeket célozza meg, üzenet nélküli. „Mit számít, hogy most szakított veled a barátod? Vegyél be egy kék tablettát, és menj el bulizni.” A nagy számok törvénye alapján mindig is a tömegkultúra fog győzni a magaskultúrával szemben. Az emberek nem fogják anyagilag támogatni a festőket, a költőket vagy a szimfonikus zenekarokat, hiszen nincs rá kereset. Ez végül azt fogja eredményezni, hogy kihal a gondolkodó réteg a Földön. Nem fog más maradni, csak egy csomó tudatlan ember, akik nem tudják, hogy mit kezdjenek az életükkel, mert nem mutatják meg nekik az utat.

Most éljük azokat az időket, ahol egy gyárhoz hasonlóan kell nevelni az értelmiségieket. Létre kell hozni egy olyan világot, ahol az embereknek van igényük a művészetekre. Ehhez persze az kell, hogy a világ összes kormánya olyan oktatási rendszert hozzon létre, ahol a diákokat megtanítják gondolkodni. Persze, már most vannak olyan országok, ahol ez így működik (lásd: Finnország). Ezekre egy jó módszer az, hogy megszerettessük a magaskultúrát a diákokkal.

Válaszút előtt áll közel 7,5 milliárd ember. A kérdés az, meddig szeretnénk fenntartani fajunkat. A döntés rajtunk áll, értelmiségieken. Teszünk-e azért, hogy többen legyünk, vagy feltett kézzel hátralépünk a sötétségbe azt mondván, hogy mi mindent megtettünk. Az emberiség alkonyát éljük. Rajtunk áll, hogy lesz-e holnap.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.