Félelem és rettegés Kecskeméten

Biztos minden kecskeméti polgárt igazoltattak már rendőrök. Én is számtalanszor találkozok velük az éjszakai életben, szerencsére. Ám volt egy este, amikor nagyot csalódtam bennük.

2016 októberében a Hunyadivárosban voltam egy házibuliban. Vasárnap kora hajnal volt. A legtöbb ember elment aludni, zene sem szólt már. Az első busz, amivel haza akartam menni, még egy óra múlva indult volna el. Nem akartam ott aludni, pénzem pedig nem volt taxira. Úgy döntöttem, magányos farkasként hazasétálok a Petőfivárosba. Közel fél óra volt, mire kiértem a Noszlopy Gáspár parkig. Meglehetősen féltem, mert a közvilágítás elég gyenge azon a környéken és kialakult bennem egy kisebb szintű üldözési mánia. De amint megláttam a Kurucz körút fényes lámpáit, egyből megnyugodtam. Mondtam magamban: „Most már nem lesz ok aggodalomra.” Egy frászt! Elértem a Rákóczi utcára. Semmi fény. Több száz méteren keresztül sétáltam a vaksötétben. Mázlim volt, mert a kocsmákon található világító sörreklámok fénye és a telihold annyi fényt biztosított, hogy legalább annyit láttam, hova lépek. Hozzáteszem, még nem találkoztam egy rendőrautóval sem. Megint nyugtattam magamat azzal, hogy már a központban vagyok, nincs ok pánikra. Pedig innentől volt a „legizgalmasabb”. Olyan dialógusoknak voltam a fültanúja, amikben magasan iskolázott emberek amellett érvelnek, hogy ők miért nem szívnak bele abba a bizonyos vicces cigibe. Senki sem akarja, hogy ilyen alakok leszólítsák őt. De túléltem, és eljutottam a Katona József Gimnáziumig, ahol először találkoztam aznap este rendőrautóval, ami továbbment mellettem. Megjegyezném, ez volt az utolsó aznap este. Innentől kezdve viszonylag gördülékenyen sétáltam haza. Voltak ugyan helyzetek, amikor két kapucnis ember jött velem szembe. Ilyenkor ökölbe szorítottam zsebre tett kezeimet, de nem keveredtem konfrontációba. Végül bő másfél óra után hazaértem, lezuhanyoztam, befeküdtem az ágyamba, és feltettem magamnak a kérdést: mi történt a rendőrökkel?

Szeretném, ha több rendőr, rendőrautó járkálna az éjszakai Kecskemét utcáin, hogy biztonságban érezhessük magunkat, ha már kénytelenek vagyunk egyedül hazamenni! Jó lenne, ha jelenlétük bizalmat, megnyugvást jelentene a jó szándékú járókelőkben, nem pedig félelmet! Féljen persze az, akinek van oka rá!

Fekete Péter

Címkék a cikkből:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.