Kecskeméti Fiatalok

Tanár úr kérem!

Tanár úr kérem! Mesélne az érmeiről?

Interjút készítettem Kégel Tamással, a nyári Szerv átültettetek Világjátékai ezüst és bronzérmes teniszezőjével, a kecskeméti Mercédesz-Benz kosárlabda akadémia u 14-es csapatának edzőjével, a Kecskeméti Kodály iskola testnevelő tanárával, és nem utolsó sorban osztályfőnökömmel. Miért? (Pl. Hallottam, hogy külföldi sikereket ért el.)

Megtudtam tőle, hogy a Szervátültetettek világjátékait két évente nyáron rendezik meg, idén a spanyolországi Malagában került erre sor. Az elmúlt években több kontinens is otthona volt már a rendezvénynek, mint  pl. Dél- Amerika, Ázsia , Afrika.

A játékok rendszere hasonló felépítésű akár egy olimpiának, azonban a paralimpiai versenyek közé sorolandó, ami csak azért lehet furcsa, mert külsőleg semmiféle testi, vagy szellemi fogyatékosság nem észlelhető a sportolókon. A helyzetük mégis nehezebb, mint egy átlag sportolóé, mert sosem tudni mikor léphet fel bármiféle komplikáció a transzplantált szervvel kapcsolatosan. A sportágak túlnyomórésze atlétikai, de számos labda-, és hobbisport is van, pl. tenisz, röplabda, bowling, darts… Viszont un. „kontaktsportok”, mint a foci vagy küzdősportok nincsenek a biztonság érdekében.

A tanár úr mesélt a családjáról is. Édesapja, idősebb Kégel Tamás testnevelőtanár, valamint kosárlabda edző volt. Gyakran vitte magával fiát az NB1-es kosárlabdacsapat edzéseire is. Amíg édesapja edzést tartott ő általában dobálgatott, kosarazgatott. Hamar beleszeretett a sportba, viszont a sportcsarnok mellett található teniszpályán is gyakran megfordult, mert az egyik osztálytársának az édesapja teniszedző volt. Párhuzamosan űzte a két sportot egészen 15-16 éves koráig, majd a Bányai Júlia Gimnáziumban töltött évei alatt abbahagyta a teniszezést. Amikor bekerült a Testnevelési Egyetemre, akkor ott már a saját kedvtelésére kezdett újra teniszezni. Edzői diplomáját végül teniszből szerezte meg.

Az egyetem után a tanítás mellett tenisz edzőként dolgozott. A kosárlabdázást több okból kifolyólag abba kellett hagynia.  Érdeklődtem az okokról!

  • Innen úgy írd, mintha ő mondaná! Kb. tíz évvel ezelőtt veseelégtelenséget diagnosztizáltak nála. Szerencsés helyzetben volt, mivel édesapja megfelelő donor volt számára. A Szervátültetett Sportszövetség megkereste azzal a kérdéssel, hogy bekapcsolódna-e  valamelyik sportágba, és mivel a kosárlabda nincs benne a repertoárban (ahogy semmi más sportág sem, ahol test a testtel érintkezhet),ezért egyértelmű volt, hogy a tenisz lesz a megfelelő.

„A mérkőzésre mérkőzéssel lehet felkészülni.”- mondta a Tanár úr, mikor a felkészülésről kérdeztem.

Szerinte az eredményes felkészülés az éles helyzet gyakorlásán múlik, tehát muszáj pontra játszani. Mivel idén a felkészülési időszak egybeesett az érettségivel, ezért nem volt túl sok lehetőség a felkészülésre.

A meccsekről annyit mondott a Tanár úr, hogy nagy erőviszonybeli különbségek vannak, ugyanis vannak olyan játékosok, akik a szervátültetésük után, már felnőttként választanak egy sportot, amit elkezdenek űzni, hogy „a részvétel a fontos” címszó alatt kijussanak egy-egy világjátékra. Ahogy a Tanár úr fogalmazott: „ Egy olyan domináns sportágban,pl.: mint a tenisz, semmi esélye egy olyan versenyzőnek,  aki néhány éve teniszezik, egy olyannal,  aki esetleg már gyerekkora óta. Ha egy kategóriában van egy olyan játékossal,  akinek van „szakmai” múltja, az a kategória nagyjából el is dőlt. Viszont, ha több ilyen játékos kerül össze, abból vannak jó versenyek.

A legnagyobb elvárásai saját maga felé, hogy bírja egészségügyileg (nem azért, mert Grand slam szintű meccseket kell játszani, hanem mert nagyon feszített tempójú a program) és, hogy legalább a legjobb négy közé bejusson. Ez sikerült is, sőt még az ezüstérmet is sikerült elhozni, 40-50 év közötti férfi egyes kategóriában.

A végén annyit fűzött még hozzá az elmondottakhoz a Tanár úr, hogy rengeteget köszönhet a történteknek , mert az elmúlt években rengeteg olyan helyre jutott el, ahova ezek nélkül valószínűleg soha.

Ez nem világos! Milyen „történteknek” köszönhet sokat? A veseátűltetésnek? Így a mondanivaló: de jó annak, aki veseátültetésre szorul! Biztos nem ezt akartad írni, ugye? Lehetséges megoldás: „Sokat köszönhet a sportnak, és a versenyek szervezőinek…”

Krauter Dávid

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.